Tartalom
A háziasított haszonállatok más típusaihoz képest a kecskék között nagyon korlátozott számú marhahúsfajta van. Az ókortól kezdve ezekhez az állatokhoz főleg tejre volt szükség. Ami általában elég meglepő. A teheneket nagyon sokáig csak huzat- és áldozatállatokként használták, mivel az a személy nem tudta asszimilálni a tejet. Csak egy olyan mutáció után kezdték fejni, amelynek eredményeként a tej felszívódott.
Ugyanakkor a tejelő kecskék már Hellas ősi mítoszaiban is megjelennek. A Kr. E. Század óta idiomatikus kifejezésként használják. A bőségszaru az Amalthea (Amalthea) kecskéhez tartozott. Amalthea tejjel etette Zeuszt, amikor anyja, Rhea elrejtette fiát kegyetlen férje, Kronos elől. Ezért Amalthea kétes díjat kapott, hogy bőrt adott Zeusz pajzsának. De a szarvai a jólét és a jólét szimbólumává váltak.
De nem az a fontos, hogy mi történt Amalthea-val, hanem az, hogy legalább 1000 évvel korunk előtt az emberek kecsketejet fogyasztottak. És ha a mennyiség húsfajtájú kecskék manapság háromra korlátozódik, akkor sokkal több a tejtermék.
Melyik fajták jobbak
A tejkecskefajták nagyon magas hozamúak lehetnek, de tartásuk megköveteli őket. Annak érdekében, hogy az ilyen kecskéktől megkapja a bejelentett tejmennyiséget, szigorúan be kell tartani tartásuk és etetésük feltételeit. A tejelő kecskék egy másik csoportja nem termel túl nagy mennyiségű tejet, de kevésbé szeszélyes. Ezeket a kecskéket gyakran sokkal könnyebb tartani. A takarmányozási költségek, a fenntartás és az állatok gondozásának munkaintenzitása és a tejhozam aránya miatt néha jövedelmezőbb a kevesebb tejhozamot tartani, de a kevésbé takaros kecskéket is. Szükséges, hogy egy adott gazdaság számára válasszon egy tejelő kecskefajtát, figyelembe véve előnyeiket és hátrányaikat.
A tejelő kecskék általános jellemzői
A tejelő kecskék megjelenésének közös jellemzői vannak:
- kicsi száraz fej;
- vékony nyak;
- jól fejlett hasú test;
- viszonylag hosszú lábak;
- jól fejlett tál alakú tőgy.
A tőgy nem eshet a csánk alá.
A kecskék sajátosságai fajtánként meglehetősen eltérőek. Az, hogy melyik fajta kecske lesz a legtöbb tejelő, több tényezőtől függ:
- tenyésztési régió;
- diéta;
- a fogva tartás körülményei;
- egy adott állat egyedi jellemzői.
A magas és alacsony hozamú állatok ugyanabban a fajtában vannak.
Legjobb fajták
Oroszországban a tejelő kecskefajták közül a Zaanenskaja a leghíresebb.
Zaanenskaja
Nagy fajta túlnyomórészt fehér. Néha sárgás árnyalatuk lehet. 500 éve tenyésztették a svájci Saanenthal-völgyben. Európában csak a 19. század legvégén jelent meg, Oroszországban pedig a 20. század legelején. Később ez a kecskefajta, mint a legtöbb tejelő fajta, az egész országban elterjedt.
Növekedés Saanen kecskék 75-90 cm, a kecskék súlya 55-80 kg, a kecskék átlagos súlya 110 kg. Az alkotmány erős. A fej közepes és száraz. A kecskék szarvasak és szarva nélküliak lehetnek. Széles homlok. Kicsi, vékony fülek állnak, mint egy szarv. Elterjedhetnek. A gerinc erős. A mellkas széles és terjedelmes. Egyenes háttal. Enyhén lejtős, fejlett far. A lábak helyesen vannak beállítva. Erős paták. A szőrzet vastag, aljszőrzet nélkül, az árnyék rövid, vékony. A bőr vékony. A tőgy fejlett és nagy.
Érdemre A Saanen fajtának tulajdonítják a magas tejhozamot és azt a tényt, hogy ez az egyik kecskefajta, amelynek nincs külön tejszaga.
hátrányai: takarmányozási és tartási körülmények, valamint egyes állatok gyenge akklimatizálódási képessége. Bár a fajtát általában rendkívül adaptívnak tartják.
Ilyen ellentmondást fejez ki az a tény, hogy a zaaneni kecskéket Oroszország déli határaitól Moszkva szélességéig lehet tenyészteni. De ha egyetlen kecskét szállítanak Krasznodarból Novoszibirszkbe, nagy a veszélye annak, hogy az állat megbetegedik. Ennek megfelelően a Novoszibirszk régióban jobb, ha Zaanenkát a Novoszibirszki régióból vásárolják.
A telivér zaaneni kecskék tejtermelékenysége napi 4-8 liter tej. Az éves tejhozam eléri a 800-1200 litert. De a tej zsírtartalma alacsony: 4%.
A zaaneni kecskék bárányonként 1-3 gyereket hoznak.
A szaaneni kecskék szeszélyessége miatt inkább vegyesen keverednek tenyésztett vagy orosz fajtákkal. Emiatt nagyon nehéz fajtatiszta Zaanenkát találni, és drágák.
A határok megnyílásával és az új tejelő kecskefajták behozatalával úgy tűnik, hogy a Zaanensky-k kezdik elismerni a núbiai fajta legtöbb tejelő kecskéjét.
núbiai
A név ellenére a fajta valójában Angliából származik. De a núbiai kecskék tenyésztésének alapja a Namíbiából exportált állatok voltak. Angol, indiai és svájci tejelő kecskék vérét adták az őshonos núbiai kecskékhez, aminek eredményeként a fotón látható nagy tejelő kecskék voltak.
A kecske növekedése elérheti a 120 cm-t, súlya legalább 100 kg. A kecskék akár egy méteresre is megnőnek és súlyuk 80 kg. A kecskéknek kicsi a fejük, jellegzetes római profiljuk van, és nagyon hosszú, lelógó füle van. A fülek hossza olyan, hogy a koponya alatt lógnak, és egyes egyéneknél, amint az a fényképen is látható, a fülek hossza sokkal nagyobb, mint a fej mérete. A nyak hosszú és vékony. Erős csontok, egyenes háttal. A far enyhén lejtős, a farka magasra van állítva. A lábak hosszúak és vékonyak.
A núbiaiak színe változatos lehet, de Oroszországban különösen nagyra értékelhető az úgynevezett holdfoltok színe.
Méretükre nézve a núbiak meglehetősen nyugodt karakterűek, bár a kecske könnyen szétszerelheti bódéját, hogy a kecskékhez érjen. De nem agresszívak az emberekkel szemben.
Termelékenység Nubiek: 4-5 liter tej naponta, zsírtartalma 4,5%. Bizonyíték van arra, hogy néha a tej zsírtartalma akár 8% is lehet. Magas zsírtartalma és nagy mennyiségű fehérje miatt a núbiai tej ideális sajtok készítéséhez, az orosz kecsketenyésztők körében pedig még a núbiai fajtájú keresztezéseket is nagyra értékelik, mivel ez növeli a helyi kecskékből származó tej minőségét.
Úgy gondolják, hogy ennek a kecskefajtának hiányzik a tej sajátos illata is, de a fajtiszta núbiak túl kevések, hogy biztosak lehessenek benne.
A núbiaiak megkülönböztetik a korai érettséget, és 7 hónaposan már készen állnak a párzásra, de a test normális fejlődéséhez jobb, ha a párzással legalább egy évig várnak. A kecskék általában 1-2 gyereket hoznak, egy bárányban legfeljebb 3-at. Bárányozás után a királynék nagyon gyorsan felépülnek.
A fajta hátránya ugyanolyan szigorú a tartalommal szemben, mint a Zaanenskyéké: rossz minőségű etetés esetén csökken a tejhozam és a zsírtartalom. A fajta második komoly hátránya ezen állatok kis száma Oroszországban, és ennek eredményeként a fajtatiszta állatok nagyon magas ára.
Ma Oroszországban a zaaneni és a núbiai kecskét tartják a legjobb tejelő fajtáknak. De a kecsketörzs ezen képviselőinek ára meghaladja a skálát, így láthatja, milyen más tejelő kecskefajták találhatók Oroszországban.
Kamerun
Ez a tejes kecskék miniatűr fajtája, a tej kellemetlen szaga nélkül. Nigéria és Kamerun határán visszavonták, ezért hívják nigérinek az angol nyelvterületen. A kameruniak növekedése körülbelül 50 cm, a kecske súlya 12-15 kg, a kecske 21-23 kg.Egyébként e kecskék külseje gyakorlatilag nem különbözik nagy társaiktól. Az egyetlen különbséget a hátrafelé néző szarvaknak tekintik, amelyek elméletileg a kameruniak nem okozhatnak sérülést. De a kecskék nagyon jól használják ezeket a szarvakat, hogy kalapálják mindazt, ami útjába kerül.
A kecskék bárányonként 1-2 gyereket hoznak. Ha abszolút számban mérjük a tejhozamot, akkor a kameruniakat aligha lehet nagyon produktívnak nevezni. A kecskék napi 0,5-1 literes adagot adnak, és csak 5 hónapig.
De a kameruniak előnye, hogy egész évben képesek szaporodni, és évente 2 utódot lehet kapni egy kecskéből. A kameruni lakosok zsírtartalma nagyon magas. Az átlag 4,5-5%. Azokat az eseteket rögzítették, amikor a tej zsírtartalma 10% volt. A tej zsírtartalmának világos elképzelése ebben a fajtában egyszerű műveletet ad: elegendő hagyni a tejet ülepedni és összegyűjteni a tejszínt. Igaz, poharakkal kell mérni: egy pohárból 2 evőkanál gyűjthető. evőkanál tejszín.
Kameruni kecskék igénytelen és igénytelen a tartalom szempontjából. Még a szőlőn kiszáradt füvet és szalmát is megehetik. De ízletes tejet ebben az esetben nem szabad elvárni tőlük.
A kameruniakat nagyon könnyű megszelídíteni, ha nem sértik meg. Akár makacsakká és arrogánssá válhatnak. Gyakran még apartmanokban is tartják háziállatként. Oroszországban a moszkvai és a novoszibirszki régió északi határáig tenyésztik őket.
Az orosz kecsketenyésztők számára a kameruni lakosok manapság érdekesek, mint a nagy kecskefajtákkal való keresztezés anyagai. Ehhez kameruni kecskéket használnak, amelyek az úgynevezett miniket fogadják. Méretében a minik átlagosak a kameruniak és a nagy fajták között. Tejhozama olyan, mint a nagyoké, kevesebb takarmányra van szükség. Ezenkívül a kameruniaktól szereznek igénytelen etetést.
Cseh barna
A fajta az egyik legnagyobb. A királynők növekedése 75 cm, a kecskék nagyobbak. A fejőkecske szokásos szállítása 50-60 km. A hímek súlya legfeljebb 80 kg lehet. A cseh barna fajtájú állatok meglehetősen könnyűek és magas lábúak. A fajtát barna alpesi és barna német fajták alapján hozták létre. Ezeknek a rendkívül produktív fajtáknak a helyi populációval történő összekeverésével egy jellegzetes barna színű cseh kecskét kaptak.
A Bohemian Brown világos vagy nagyon sötétbarna lehet. De a kötelező tulajdonságok egy fekete öv lesz a hátul, egy fekete maszk az arcon és a fekete lábak. A fajta tipikus külsővel rendelkezik minden tejelő kecske számára. A tőgy gyakran lefelé nyúlik.
A királynők termelékenysége laktáció alatt átlagosan napi 4 liter tej. Ezt a fajtát nem különbözteti meg speciális tejzsírtartalom (3,5%), de termékeinek finom krémes íze van.
Valamikor a fajta gyakorlatilag kihalt, de meglehetősen gyorsan újra népszerűvé vált, és most egész Európában tenyésztik. Oroszországban egyes adatok szerint a cseh barna állatállománya 400 ezer egyed.
Mínusz fajta az, hogy az állatokat nem lehet mindenhol megvásárolni. A cseh barna fajtákat tenyésztési központokban tenyésztik, és ha a tiszta tenyésztés garanciájára van szükség, akkor egy ilyen központba kell mennie.
Plusz fajta magas fagyállóság és az orosz éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége.
Orosz fehér
A név egyszerre több fajtacsoportot egyesít. Amikor a helyi állatállományt importált európai és svájci tejfajtákkal keresztezték, javított orosz típusokat kaptak. Ezek a csoportok nevüket onnan kapták, ahol tenyésztették:
- Valdai;
- Jaroszlavszkaja;
- Gorkovszkaja;
- Ryazan.
Az orosz fehér az Orosz Föderáció középső részén, valamint Ukrajnában és Fehéroroszországban tenyészik.
Az állatok meglehetősen nagyok: kecskék 50-70 kg, kecskék 40-50. Magasság 65-70 cm, a szexuális dimorfizmus súly szerint meglehetősen gyenge. A fő szín fehér, de vannak szürke, piros, fekete és pezsgő egyedek. Az alkotmány erős. A fej kicsi, könnyű, kissé hosszúkás. A fülek egyenesek, egyenesek, kis méretűek.Mindkét nem szakállú. A hím és nőstény közötti különbség a szakáll pompájában és hosszában van.
Ugyanakkor a fajtában szarv nélküli egyedek is találhatók. A test hordó alakú. A mellkas széles. A far megereszkedik. A lábak jól beállítottak, erősek, jól meghatározott ízületekkel. A tőgy nagy. Körte alakú vagy kerek lehet. A mellbimbók kissé előre mutatnak.
Az orosz fehérek egy részét univerzális fajtáknak minősítik, mivel ezeknek a kecskéknek a gyapjúja legfeljebb 200 g évente. Vannak olyan személyek is, akiknek nincs aljszőrzetük, csak egy rövid, merev árnyékuk van.
Az orosz fehérek termelékenysége alacsony a Zaanenhez vagy a núbihoz képest. A méretét tekintve még kameruni kecskékhez képest sem magas. Átlagosan egy orosz kecske körülbelül 2 litert ad naponta. Bár vannak olyanok, akik 4 liter adására képesek. A laktációs időszak 8-9 hónapig tart. A tej zsírtartalma körülbelül 4%.
A fajta azért jó, mert nagyon szerény a tartási körülményekre nézve, és magas az alkalmazkodási képessége. A hátrányok között csak a huzattól való félelem szerepel. De nincs olyan állat, amely ne fájna huzatban. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy az orosz fehérnek nincsenek hiányosságai.
alpesi
Az egyik legtermékenyebb fajta. A populációban két típus létezik: francia és amerikai. Az amerikai típusok általában nagyon különböznek az eredeti fajtáktól, ezért írja le alpesi kecskék kemény. Ezenkívül ezt a fajtát különféle színek különböztetik meg. Fajtaként az Alpijkik három állam találkozásánál jöttek létre, és lehetetlen pontosan nyomon követni eredetüket.
Ezt a színt a cseh barna fajta örökölte.
Az állatok növekedése 75-87 cm, súlyuk 60-80 kg. A fej hosszú, egyenes profilú. A fülek egyenesek, keskenyek. A szarva nélküli egyedek nem ritkák a fajtában. Ha egy gyerek szarvanként születik, akkor az gyakran romlik. A kecskéknél a szarvak nagyon hosszúak, lapos szarvak, amelyek oldalirányban eltérnek, felidézve mindezen artiodactylok vad őst. A szőrzet durva és rövid.
A méh termelékenysége átlagos szinten van. A francia kecsketenyésztők szerint napi 3 liter. A zsírtartalom szintén alacsony: 3,7%. De ennek a fajtának a tejének nincs szaga, és a "szemtanúk" tanúsága szerint íze megkülönböztethetetlen a tehénétől. Az alpok nagyon termékenyek, gyakran 4 gyereket hoznak. Valójában az ilyen számú kölyök nagyon nagy terhelést jelent a méh számára, és jobb, ha a gyenge egyedeket azonnal elpusztítja.
Alpijki igénytelen a fogva tartás körülményeit illetően. A hideg nem számít nekik, a lényeg az, hogy száraz és nem látszik át rajta. De mint minden szikla, Alpijki sem tolerálja a rosszul szellőző helyiségeket. Az alpesi fajta magas fagyállósága alkalmassá teszi tenyésztésre az Orosz Föderáció északi régióiban.
A szagról
A kecsketej szagának problémája még azok számára is ismerős, akik soha nem foglalkoztak kecskékkel. Csak a pletykák szintjén. De ez a kérdés nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet. A tejelő kecskefajták fényképekkel vagy anélkül történő leírása nem ad pontos információt arról, hogy az adott kecske teje szagú lesz-e. Tapasztalt kecsketenyésztők megfigyelései szerint a szag jelenléte nem függ a fajtától. A szag megjelenése a fogva tartás körülményeitől és a kecske egyedi jellemzőitől függ.
A hámozatlan istállókban rossz körülmények között a tej valószínűleg büdös lesz. Ha a fejés alatt álló kecske egy patát is átöblít egy tejesdobozban (és a kecskék szeretik a lábukat tejbe mártani), akkor a tej bűze garantált. A kecskék is gyakran hermafroditákat szülnek. Ezek az egyének sterilek, de a hermafrodizmus szintjét csak a megnövekedett férfi hormonok korlátozhatják. És akkor a tej is "kecske" szagú lesz.
Ezért a kecske vásárlásakor nem arra kell figyelnie, hogy milyen fajta kecske ad szagtalan tejet, hanem arra, hogy az adott egyén milyen tejet ad.
De a tej íze teljes mértékben a takarmánytól függ. A tej átveszi a kecske elfogyasztott étel ízét. Ha üröm volt, akkor a tej keserű lesz. Szalmával és vegyes takarmánnyal történő takarmányozáskor a tej elegendő lesz, de a kellemetlen íz miatt kérdéses lesz az élelmiszerben történő felhasználásának lehetősége.
Melyiket válasszuk
A tejelő állat kiválasztása során meg kell ismernie a tejelő kecske kiválasztásának főbb pontjait. Ha azonnal tejre van szükség, akkor az állatnak a második bárányozás után kell lennie. Csak ebben az esetben lehet pontosan meghatározni a tejhozamát. Nem szabad, hogy az „anya csúcson 6 litert adjon” reklámozással vezérelje. Furcsa módon, de a kecske tejhozamát az apa adja, aki viszont magas hozamú méhből született. Ennek megfelelően az érintett egyén alsó korhatára nem fiatalabb, mint 2,5 év.
A tőgynek szabályos alakúnak kell lennie, kúpos mellbimbókkal előrenyúlva. A fényképen látható mellbimbókkal rendelkező állat nem készíthető.
Ennek az egyednek a tejtartályai kicsiek, a mellbimbók deformálódnak és megnagyobbodnak. Legeltetéskor az ágakat és a földet érintik. A károsodás a tőgy fertőzéséhez vezet.
Fotó egy tejelő kecske minőségi tőgy. Fejés után a tőgynek „le kell ereszkednie” és nagyon puhává kell válnia. A bőr ráncos, a mellbimbók is összezsugorodnak. A fejés előtt a mellbimbók keménynek érzik magukat a bennük lévő tej miatt. A fejés után is puhává válnak.
Következtetés
A kecskefélék tejfajtájának kiválasztásakor mindig figyelembe kell venni nemcsak a kapott tej abszolút mennyiségét, hanem a takarmány minőségét és költségét is, ami lehetővé teszi az előre jelzett termelési mennyiség megszerzését. Néha jobb, ha egy kicsit kevesebb tejet kapunk lényegesen kevesebb pénzzel és erőfeszítéssel, mint ha nagyon produktív fajtával dolgozunk.
Szia ! A kameruni kecskéket hetedik éve tartom: az egyik folyamatosan hoz két kecskét, a második háromnégyszer. A "csúcson" lévő tejet 1, 5 - 1,7 literes mennyiségben adták. Tejet, mint a közönséges kecskék - 10 hónap. A tej szagtalan, sűrű és édes.